
Nemere István, író (1944.11.08 - ✝ 2024.11.15)
5 out of 5 stars
Egy IGAZI „MOSOLYSZTORI“
Soha nem hittem volna, hogy én valaha is elolvasok egy ilyen könyvet. Ugyan mi közöm lenne egy nyelviskolát alapító hölgy emlékeihez? A módszerei leírásához? De amint elkezdtem, megfogott és nem eresztett. Most már tudom, az alcíme lehetne „Optimisták könyve“ vagy „Egy akadályokat nem ismerő asszony könyve“…
A logopédusból lett üzletasszony röviden ismertetett életútja szinte csak az előszó egy nagyon tanulságos történethez. Az olvasó ebből azt vonhatja le többek között, hogyan kell emberi léptékű családi vállalkozást alapítani, majd azt úgy felfejleszteni, hogy annak ellenére az továbbra is „családi“ maradjon. Csak vezérszavakban arról, hogy mi olvasható ezeken a lapokon: szenvedélyes szervezetépítés, egy oktatási rendszer megújítása (!), de az is, hogyan lehet kudarcból siker. Megismerjük a hús-vér emberek történeteit, akik valódi célokat tűztek ki maguk elé, és azokat el is érték. Hogyan lehet személyes helyzetekre célt és tervet készíteni? Hogyan működhet nálunk ma egy olyan (nyelv) iskola, amely sok tekintetben szembemegy az eddig elfogadott, de már ezerszer elavult módszerekkel, és amelynek a jelszava: „Nálunk a tanulók írják az órarendet“ ?
Ez a könyv nemcsak tanulságos, de csakugyan izgalmas olvasmány is. Az új ötletek, a merészség és mindenekelőtt a makacs-büszke kitartás dicsérete.
Olvassák el – nem bánják meg.
– Nemere István, író